HATÓANYAGAI
- A levél nagy mennyiségű (8-10%) cserzőanyagot tartalmaz, továbbá flavonoidokat (kvercetin, kempferol és ezek származékai), jelentős mennyiségű C-vitamint (1%), nyálkaanyagokat (11%), ezen kívül fenolos savakat, juglont és illóolajat.
TÖRTÉNETE
- Magyarországon a római kor óta biztosan ültetik, de a magyarok valószínűleg már korábban is találkoztak vele, mivel a dió szavunk ótörök eredetű. Tudományos nevének jelentése: Jupiter makkja. Az, hogy a diófa régóta a magyar kultúra részét képzi, jól mutatja számos településnevünk is őrzi emlékét (Diósd, Diósberény, Dióskál stb.).
ELTERJEDÉSE
- Magyarországon mindenütt elterjedt, de valószínűleg nem őshonos.
LEÍRÁSA
- A közönséges dió nagyra növő, világosszürke kérgű, ritka lomkoronájú fa. A levelei 5-9 keresztben átellenes levélkéből állnak, páratlanul szárnyasan összetettek.
A gyógynövénytermékre vonatkozó egészségügyi hatások mindegyike szerepel az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság (EFSA) hivatalos jegyzékében, amelyet az EU tagállamai által beküldött tudományos bizonyítékok alapján állítottak össze. A tudományos bizonyítékok értékelése folyamatos, amelyet mi is rendszeresen áttekintünk. Az egészségügyi hatások alatt ismertetett kutatási eredmények és gyógyászati tapasztalatok a gyógynövényre általánosan vagy a hivatkozásokban megjelölt kivonatra vonatkoznak! Bemutatásuk célja, hogy alátámasszák a gyógynövénytermékünk egészségügyi hatásait. A népgyógyászati tapasztalatok bemutatásának célja elsősorban az adott gyógynövény történeti és kulturális szerepének megismertetése. Sem a népgyógyászati alkalmazás, sem a vásárlói vélemények nem tekinthetők orvosi vagy szakértői értékelésnek!